| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| fogyatekos-szemelyek-eselyegyenlosege.pdf | 44.22 KB |
Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány 2007-2009 között tevékenységünk
Beszámoló
A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány kiírásában Egyesületünk által megnyert „Szülősegítő szolgáltatások támogatása” című pályázati programnak köszönhetően 2008. elején heti egy alkalommal másfél órás művészetterápiás szülőcsoportot tartottunk 11 héten keresztül Kunszentmiklóson egy alapítványi iskolában SNI-s gyermekek szülei részére.
Az alapítványi iskola, amelyben az alkalmakat tartottuk főként a helyi roma közösség számára nyújt óvodai ellátást.
Egy korábban indított csoport már működött itt az asszonyok számára, így erre a kapcsolatra építve hirdettük meg az apák számára a klubot.
A csoport filozófiájában nem a gyerekek valamelyik sni kategóriában tartozása állt, amely bizonyos problémákat adhat a szülőknek a nevelés során, hanem a szülők általánosságban vett önismeretének szélesítése, és ezen keresztül a társas kapcsolatok támogató közegének megépítése volt a cél.
Teret kívántunk adni az alkalmakkal, hogy kötetlen beszélgetés formájában a mediációs technikák és a kreatív művészetterápiás módszerek alkalmazásával a közösségi együttműködések javítása cél megvalósuljon.
A csoporton roma és nem roma szülők is részt vettek, de a roma szülők részaránya nagyobb volt.
Az apaklub összefoglaló értékelésében a következők fogalmazódtak meg.
A csoport működése szempontjából nehezítő körülmény volt több olyan társadalmi és kulturális probléma előbukkanása, amelyet a csoportindítás előtt nem lehetett érzékelni. Ezek kreatív feldolgozásával mintát lehetet adni eddig nem használt konfliktuskezelési technikákból.
Általánosságban az mondható el, hogy bár a felszínen nem látszik, de ellentét van a fehér (magyar) emberek és a cigány lakosság között. Ezekről a csoportban nyíltan lehetet beszélni és megérteni ezt a működést.
Sokan élnek szegénységben, de nem kapnak semmi plusz juttatást. A csoport egy olyan szolgáltatás volt, amely új lehetőséget kínált, azon keresztül, hogy a résztvevők önmaguk jobb megértésével életük jobb alakítójává tudtak válni.
További probléma a személyes gazdasági helyzethez volt köthető, amelyben a roma közösségen belül is jelentős különbségek adódnak, amely egyfajta hierarchiát eredményezett a személyes viszonyokban. A csoport foglalkozott azzal is, hogy ebben a hierarchikus viszonyrendszerben ki hogyan éli meg saját magát.
Ezen gazdasági különbségek kialakulásához természetesen sok összetevő vezet. Az iskolázottság, a társadalmi térben a személyes anyagi lehetőségek megteremtésének sajátos formái jelentős szerepet játszanak.
Önismereti vetületben a gazdasági helyzet, és a választott megélhetési technikái egy-egy embernek titkokként, nem beszélhető témaként jelentek meg.
A térségben jelentős, nem hagyományos vallási mozgalmak is működnek. Az önismereti csoport tulajdonképpen ezek riválisaként tűnt föl, a vallási mozgalmak vezetői kommunikációjában. Ez nehezítette a csoport működését.
Elmondható, hogy az istentiszteleti alkalmak és a hozzájuk kapcsolódó tevékenységek az emberek önmagukról való gondolkodási igényének szabad kapacitását jelentős mértékben kielégítik, és azt az időt is lekötik, amelyet a különböző egyéb tevékenységek mellett az emberek erre fordítani hajlandók, vagy tudnak. Ezért is volt nagy eredmény, hogy az apák időt fordítottak a csoportra, önmaguk működésének a megismerésére.
A számunkra adott keretek között az, hogy a csoport tervezett alkalmai megvalósultak sikernek értékelhető annak ellenére, hogy a tényleges önismereti tartalmak csak felszínesen jelentek meg. A helyi körülmények között ez csak sokkal hosszabb távon lenne megvalósítható.
A felmerült igények és lehetőségek azt mutatták, hogy kapcsolatépítő akciók, közösségi események segíthetnék az egyes emberek életét.
Ezekre építve nagyobb lehetősége lenne a klubszerű beszélgetéseknek, hiszen a már meglévő közös tapasztalatok, amelyekben már megjelent az igényekre történő reagálás, közös fogalmi rendszert is generáltak, a megtörtént események nyelvezetét, amelyek segítségével a személyesebb szintek eseményei is megfogalmazhatóbbakká válnak.
Az Apaklub által lehetőségük nyílt a résztvevőknek arra, hogy olyan önismeret birtokába kerüljenek, amelyet figyelembe véve a későbbiekben jobban tudják alakítani személyes életüket, és közösségbeli helyzetüket.
4 SZ - Színbe Szökkenő Szerdák Szülőknek
Kéthetente tartott nyitott szülőcsoport
A sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése mellett a szülők személyes problémái sokszor háttérbe szorulnak. A szülő lelki egyensúlya és a család érzelmi, egzisztenciális működése kölcsönhatásban van egymással, a harmonikusabban működő család pedig jobb alapja egy eredményesebben működő társadalomnak.
A szűkebb és tágabb környezet értékrendje befolyásoló tényezőként hat a szülő lelki kiegyensúlyozottságára. Egy elfogadó, toleráns, akadálymentes világban nem nehéz beilleszkedni, míg ellenséges vagy közönyös, fizikai és morális akadályokkal bővelkedő társadalomnak könnyű a peremére sodródni; a lakóhely körzetében elérhető és hozzáférhető, megfizethető szolgáltatások, nyitott, felvilágosult, segítőkész közösség megkönnyíti a szülők életét.
Jómagam (Orsovszky Gyöngyvér) is érintett vagyok ebbe az iskolába járó gyermekem által, tehát én is megélhettem személyesen a gyermekem fejlesztéséért tett küzdelmek során saját, és sorstársaim vívódásait, önmarcangoló érzéseit, így elhívatott vagyok abban, hogy működjön egy olyan bizalommal teli, megértő közeg, ahol lehetőség nyílik arra, hogy mindenki elfogadhassa önmaga értékrendjét, saját életformájának létjogosultságát, illetve amely segíti a társak iránti odafigyelést, toleranciát.
A meghatározóan a gyermek fejlesztése köré szerveződő élet mind a gyermekre, mind a szülőre romboló hatású lehet, még akkor is, ha rendszerint valóban látványos az elért fejlődés. A gyermek nagyon is megszenvedi, hogy valójában nincs anyja, csak fejlesztője, aki hol ilyen, hol olyan teljesítményt kíván tőle. Az anya terápia centrikus élete meglehetősen beszűkíti a saját világát, és a „megmutatom a világnak, hogy mit tudok kihozni belőle” attitűd válik uralkodóvá.
Akár veleszületett sérültségről, akár betegség vagy baleset folytán bekövetkezőről, mindenképpen a család érzelmi tartalékaitól, összetartó erejétől is függ, hogy egyrészt maga a család mint egység, másrészt a tagjai hogyan képesek megbirkózni vele. Az érintett szülő nem egyszerűen a sérülés tényére reagál mint egyén, hanem arra is, ahogyan az adott tény a családra hat, s amelynek tagjai és a tagokat érő hatások alapvetően befolyásolják az ő életét is.
A gyermek fogyatékossága, sorozatos tanulmányi vagy társadalmi beilleszkedési kudarcai, nehézségei olyan mértékben kihathat a szülő életére, amely nyomán újra kell gondolnia korábbi értékrendjét, a saját életére vonatkozó terveit, álmait. Sokszor gyökeresen új megoldási módok kidolgozására kényszerül annak érdekében, hogy megőrizze a család egyensúlyát, s ugyanakkor élhető maradjon élete.
A mindennapok átélt tudatos viszonya csak egy kis része annak az élménytartománynak, ami az ember meghatározásaiban és maghatározottságában szerepet játszik. Kiegészítő élményekre és tevékenységekre mindenkinek szüksége van, hogy saját egyediségét másoktól elkülönülten megélni képes legyen. Minden embernek szüksége van önreprezentációra. Ez a reprezentáció biztosítja számára saját értékeihez való viszonyulását és önmaga elhelyezését a világban.
Amikor egy sérült gyermek születik egy családban, vagy sajátos (esetenként tartós pszichés) problémákkal küzd, az minden esetben egy újszerű kihívás, krízis a család életében. A szülők gyakran bűntudattal, szorongásokkal, bizonytalanságokkal teli életet élnek: nincsenek eszközeik, információik a helyzet kezeléséhez, aggódnak a jövőtől, a szociális háló pedig meglehetősen hézagos a támogatást illetően.
Egy ilyen élethelyzetben sokféle fókusz létezik, amelyre valamilyen segítési formát lehetne találni, megajánlani. A csoportunk középpontjába a szülő, mint önálló identitás, személy került. Az ember, aki cipeli a társadalmi előítéleteknek, az intézményi háló hiányosságainak terhét, saját szorongásait, bűntudatát stb., és aki „eltűnik” szülői szerepe mögött, „beáldozva” saját életét.
Természetesen lényeges, hogy a szülők kapjanak segítséget sérült vagy különböző problémákkal küzdő gyermekeiket illető kérdésekben, de fontos az is, hogy a szülő fordítson figyelmet saját szükségleteire, teherbírására, érzelmeire is, ugyanis erre kevésbé mer gondolni sok-sok szülő. Pedig a szülő mentális egészsége, lelki immunitása fontos tényezője a család problémamegküzdő képességének, ezért ebben a bonyolult helyzetben helye van egy olyan segítési formának, ahol a szülő saját magára figyelhet.
A csoport alkalmakon kioldódott az a feszültség, amit a kizárólag saját magukra fordított idő elképzelésének bűntudata idéz elő. Elfogadottá vált, hogy nemcsak joga, de kötelessége is mindenkinek a saját harmóniájára, személyes belső egyensúlyára való törekvés, hiszen a „jó szülőségnek” igazából ez lehet az alapja, és ez kell ahhoz, hogy a gyermeknevelés rájuk háruló extra feladataiban kiegyensúlyozottság, bátorság, tolerancia és türelem jellemezze őket. Serdülő, kamasz gyermekeink problémáinak megoldásában akkor vehetünk részt a leghatékonyabban, ha a gyermeknevelésben felmerülő problémák mellett figyelmet fordítunk saját nehézségeinkre, gondjainkra is, hiszen egy kiegyensúlyozott, önmagával és a világgal harmóniában élő szülő sokkal nagyobb figyelemmel, türelemmel tud gyermeke felé is fordulni.
A találkozókon a szülők felismerik, hogy nincsenek egyedül, és bátorítóan hat rájuk a megtapasztalás, hogy mások is küzdenek hasonló problémákkal.
A szülőknek funkciója a tükrözés. A szocializáció során a szülő a gyermek számára születése pillanatától üzeneteket közvetít önmagáról, értékéről, helyéről az életben, arról, hogy milyennek látják, milyennek érzékelik őt a többiek.
Ez a tükörfunkció nagy jelentőségre tesz szert fogyatékossággal született, tanulási és egyéb problémákkal küzdő, sajátos nevelési igényű gyermekek esetében, hisz a külvilág hatásai lényegesen kevésbé tudják befolyásolni az énképe kialakulását, mint a számos egyéb hatásnak kitett, átlagos életet élő gyermeknél.
A 4 SZ szülőcsoport közösen kitűzött célja az önismeret fejlesztése volt egy biztonságos, őszinte, „sorstársi” közegben.
A szülők maguk is megfogalmazták, hogy e nehéz élethelyzetben csak egy teljesebb önismerettel bíró, önmagát, és gyermeke másságát elfogadó szülő képes hatékonyan helytállni élete különböző területein, családi, munkahelyi, társadalmi kapcsolataiban.
A szocioterápián belül alkalmazott művészetterápiás csoportmódszer lehetőséget ad az önismeretre, a tudatosan választott értékrend szerinti (egyéni és közösségi szinten történő) életvitelre, valamint arra, hogy sajátélményben megélhető, megismerhető és elismert legyen mindenki egyedi lélektani működése, értékszemlélete, bármely - a többségi társadalomtól eltérő - életforma létjogosultsága. A csoport működésén keresztül megélhető a minősítés nélküli, toleráns közegben való létezés felszabadító hatása és öröme.
Az alkalmazott technikák (képzőművészet, irodalom, mozgás, zene, film, játék, encounter) és témák által előhívott belső tartalmak, érzések, gondolatok kifejezése egy közösen megteremtett bizalmas légkörben történtek, melyek kiváló alkalmat szolgáltattak arra, hogy a szülők megtapasztalhassák saját szempontjaik kompetenciáját, értékrendjük, életfelfogásuk autonómiáját, ugyanakkor új megközelítésekkel, megoldási módozatokkal ismerkedjenek meg társaik által.
A szülők hiánypótló és szükséges programnak tartották ezeket a számukra rendhagyó és újszerű találkozókat, amit az is bizonyít, hogy állandó tagsággal működött a tíz pályázati alkalom után, továbbra is a tanév során.
Az egyes csoporttalálkozókon első részében mindig személyes megosztásokra került sor a résztvevők részéről, majd egy művészetterápiás eszköz segítségével különböző témákat jártunk körbe.
A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány „Szülősegítő szolgáltatások támogatása” című pályázat bemutatása
A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány kiírásában Egyesületünk által megnyert „Szülősegítő szolgáltatások támogatása” című pályázati programnak köszönhetően 2008. február 13-tól heti egy alkalommal másfél órás művészetterápiás szülőcsoportot tartottunk 11 héten keresztül a II. kerületi Palotás Gábor Általános Iskolába járó SNI gyermekek szülei részére – a támogatott pályázat egyik elemeként.
A hosszú éveken keresztül gyermekeik fizikai, szociális, pszichés fejlesztéséért küzdő szülők igényére reagálva kívántunk megteremteni egy olyan közeget, ahol az ő saját, személyes érzelmeik, gondolataik, élményeik kerülhetnek középpontba.
A pályázati feltételeknek ez az iskola tökéletesen megfelelt, hiszen itt sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése – oktatása, speciális fejlesztése folyik.
Köszönettel vettük az iskola együttműködését, mely megnyilvánult az általunk tervezett szülőcsoport pozitív szakmai megítélésében – ösztönözve ezzel a szülők részvételi szándékát -, valamint kiterjedt a csoportozásra és külön gyermekfelügyeletre alkalmas hely és némely tárgyi eszköz biztosítására is. A szülőcsoport sikeres megvalósítása pedig hozzájárult az iskola által nyújtott szülősegítő tevékenységek palettájának színesítéséhez.
Ahogyan azt a csoport tervezésénél feltételeztük; a szülők hiánypótló és nagyon is szükséges programnak tartották ezeket a számukra rendhagyó és újszerű találkozókat, amit az is bizonyít, hogy saját maguk szeretnék folytatni az elkövetkezendő tanévben az iskola vezetésének támogatásával.
A szülőknek funkciója a tükrözés. A szocializáció során a szülő a gyermek születésének pillanatától üzeneteket közvetít a számára önmagáról, értékéről, helyéről az életben, arról, hogy milyennek látják, milyennek érzékelik őt a többiek.
Ez a tükörfunkció nagy jelentőségre tesz szert fogyatékossággal született, tanulási és egyéb problémákkal küzdő, sajátos nevelési igényű gyermekek esetében, hisz a külvilág hatásai lényegesen kevésbé tudják befolyásolni az énképe kialakulását, mint a számos egyéb hatásnak kitett, átlagos életet élő gyermeknél.
A sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése mellett a szülők személyes problémái sokszor háttérbe szorulnak. A szülő lelki egyensúlya és a család érzelmi, egzisztenciális működése kölcsönhatásban van egymással, a harmonikusabban működő család pedig jobb alapja egy eredményesebben működő társadalomnak.
Az általunk vezetett szülőcsoport közösen kitűzött célja az önismeret fejlesztése volt egy biztonságos, őszinte, „sorstársi” közegben.
A szülők maguk is megfogalmazták, hogy e nehéz élethelyzetben csak egy teljesebb önismerettel bíró, önmagát, és gyermeke másságát elfogadó szülő képes hatékonyan helytállni élete különböző területein, családi, munkahelyi, társadalmi kapcsolataiban.
A csoport tagjainak megértésében és egyetértésében oldódott az a feszültség, amit a kizárólag saját magukra fordított idő elképzelésének bűntudata idézett elő. Kimondódott, hogy nemcsak joga, de kötelessége is mindenkinek a saját harmóniájára, személyes belső egyensúlyára való törekvés, hiszen a „jó szülőségnek” igazából ez lehet az alapja, és ez kell ahhoz, hogy a gyermeknevelés rájuk háruló extra feladataiban kiegyensúlyozottság, bátorság, tolerancia és türelem jellemezze őket.
A csoportfolyamat alatt a szülők felismerték, hogy nincsenek egyedül, és bátorítóan hatott rájuk a megtapasztalás, hogy mások is küzdenek hasonló problémákkal.
Az alkalmazott technikák (képzőművészet, mozgás, zene) és témák által előhívott belső tartalmak, érzések, gondolatok kifejezése egy közösen megteremtett bizalmas légkörben történtek, melyek kiváló alkalmat szolgáltattak arra, hogy a szülők megtapasztalhassák saját szempontjaik kompetenciáját, értékrendjük, életfelfogásuk autonómiáját, ugyanakkor új megközelítésekkel, megoldási módozatokkal ismerkedjenek meg társaik által.
A technikák alkalmazása örömet, kreatív lendületet, önfeledt játékosságot varázsolt a felnőttek világába. A résztvevők újra élhették a képzőművészeti alkotás gyermekkorban még oly természetes önkifejező lényegét, felfedezhették beszédes (és nem mindig tudatos) jelentéstartalmát.
A mozgásos gyakorlatok új megközelítési módot adtak arra, hogy találkozhassanak saját testük megtapasztalásával, saját ritmusuk felismerésével. Ezek során a válaszokat a testtartásban, a figyelemben, a testi kommunikációban, az együttműködésben, mozgásban, ritmusban keresték.
A zene befogadó és aktív módon történt alkalmazása megint más oldalról segített az önkifejezésben. A zenehallgatás az általa megélt érzelmek, gondolatok, asszociációk árnyalt verbális kifejezését hívta elő, míg az aktív egyéni, páros vagy csoportos zenélés különböző hatáselemek alkalmazásán keresztül (pl. gyorsítás-lassítás, hangerősítés-halkítás, becsatlakozás valakihez, összhang-keresés, stb.) segítette „szavakba foglalni” a belső tartalmakat. A belső és külső világ között egy aktív dinamika, „párbeszéd” alakult ki a hangszerek és a különböző zenék közvetítése segítségével.
A csoport bizalomteljes légkörében a szülők őszintén, örömmel osztották meg egymással élményeiket, tapasztalataikat, érzéseiket. A csoporttagok segítették egymást azzal, hogy elmondták saját élményeiket, tapasztalataikat. A résztvevők különböző nézőpontokat, értékeket képviseltek, így egy adott problémának a többféle nézőpontból való megközelítése nyújtott segítséget saját problémájuk megértésében.
Felszabadultan és nagyon szívesen vettek részt a különböző gyakorlatokban, és a verbális feldolgozásban.
A találkozók folyamán többször is kifejezték egymás felé, hogy milyen építően, bátorítóan hat rájuk a társak törődése, elfogadó attitűdje. Olyan problémák is felszínre kerültek, amelyek ugyan hatást gyakorolnak életükre, de amelyekre – éppen elrejtett jellegüknél fogva - nem igazán kapnak visszajelzést a mindennapi életben.
A csoport működésén keresztül megélhető volt a minősítés nélküli, toleráns közegben való létezés felszabadító hatása és öröme.
Beszámoló a szülősegítő programról
A résztvevő szülők fontosnak tartották, hogy figyelmet fordítsanak saját magukra, szükségleteikre, érzelmeikre. Ösztönözték és támogatták egymást abban, hogy megoldásokat találjanak problémáik megoldásában, különböző szempontokat megajánlva. Bátorítólag hatott rájuk a közös sorsokban való osztozás, hogy élethelyzetükben nincsenek egyedül. A különböző művészetterápiás formák felszabadítóan hatottak rájuk, olyan helyzetekben, feladatokban próbálhatták ki magukat, amely újdonság volt számukra.
A szülők élvezték a csoportokon folyó munkát. Többször megfogalmazták, hogy milyen nagy szükségük van ilyen jellegű foglalkozásokra, ahol kreatív módon fejezhetik ki önmagukat. A különböző művészeti technikák segítségével új, eddig nem ismert oldalaikat ismerték fel.
A csoportüléseket nem heti, hanem kétheti gyakorissággal tartanánk, mint ahogy jelenleg is terveztük. A heti csoportülések több szülő számára nehézséget jelentettek, a legoptimálisabbnak a kétheti alkalmakat tartották.
Az alkalmazott módszerek a művészetterápiás eszközök, mint képzőművészet, mozgás zene és irodalom terápia. A különböző terápiás formákat változatosan, ugyanakkor egymásra épülve a csoport folyamtokhoz igazodva alkalmaztuk.
A mentálhigiénés foglalkozásokat a tavalyitól eltérő módon nyitott csoportként kezeltük, azaz bárki bármikor csatlakozhatott. Ettől függetlenül ugyanaz a hét ember kezdte el a csoportot, aki aztán be is fejezte.
A résztvevő szülők, aktívak voltak, szívesen vettek részt a különböző gyakorlatokban egymást ösztönözve, bátorítva. Várakozva tekintettek az újabb alkalmakra és lelkesen fogadták a témákat, feladatokat.
Ismét bebizonyosodott számunkra, hogy a szülőknek szüksége van, olyan közegre, ahol hasonló problémákkal találkozva, megértő légkörben tudnak megnyilvánulni
A tervezetthez képest később tudtuk elkezdeni programunkat, ezért a kétheti gyakoriság helyett heti egy alkalommal tartottuk a foglalkozásokat. Ugyanakkor a leírt program tervezethez képest néhány alkalommal más foglalkozást tartottunk, igazodva a csoport folyamtokhoz.A művészetterápiás csoportban folyamatosan igazodunk a résztvevők állapotához, vagyis egy adott folyamatban hol tartanak, mire van szükségük. Figyelembe véve ezeket a szempontokat néhány alakalommal változtattunk a tervezett programhoz kép
A csoportokon való szülői részvétel csökkenésétől tartottunk, ezért is hirdettük nyitott csoportként programunkat. Természetesen néhány hiányzás előfordult a tagoknál, azonban lemorzsolódás nem történt. Sem akadálya, sem kockázata a megvalósításnak nem volt.
Egyesületünk honlapján közzé tesszük a mentálhigiénés foglalkozásról szóló szakmai beszámolónkat.
Sikeres programunkat megajánljuk más szakmai szempontból érintett közintézménynek, illetve alapítványok részére.
Csatolmányok