Küldetésnyilatkozat és MMSZKE terápia meghatározása
Mitől terápia a terápia? Mi a művészetterápiás csoportterápia jellemzője?
Sokszor felmerül a kérdés, hogy mitől lesz a terápia a terápia? Terápia-e, ha összeülnek emberek és beszélgetnek? Emberek, ha összeülnek és beszélgetnek, akkor annak van terápiás hatása, de nem terápia. A terápia célja a mentális problémák/nehézségek/belső lélektani történések közös megértésén keresztül a páciens/kliens segítése abban, hogy egyénileg kezelni tudja a belső feszültségeit/ellentmondásait, érzelmi megéléseit, jobban érezze magát, javuljon az életminősége, egyéni kompetenciával alakítani tudja az életét, az őt körülvevő közvetlen közösséget és a tágabb társadalmi normákat. A terápiás célt, elvárásokat, igényeket, konkrétan az adott páciens/kliens esetében közösen kell felállítani a terápiában, amely része a terápiás szerződésnek. Figyelembe kell venni és segítő támpontokat kell adni a páciens/kliens problémára vonatkozó magyarázatára, gyógyulásra vonatkozó elképzelésére. Ahhoz, hogy terápia legyen valamilyen tevékenység nagyon fontos a keretek és a terápiás értékrend kialakítása a folyamat kezdetén - és persze végig a folyamatban képviselni, fenntartani kell ezeket a kereteket és értékeket. A terápia egy folyamat, ezért rendszeres előre meghatározott időpontban és időtartamban kell történnie, olyan helyen, amelyik biztosítja a zavartalan jelenlétet, mind a páciens/kliens, mind a terapeuta számára. A terapeutának rendelkeznie kell az adott terápiára vonatkozó terápiás képzettséggel, amely magába foglalja az adott módszerben szerzett sajátélményt, a módszerhez tartozó elméleti és technikai tudást biztosító képzési részt és az adott módszer szerint végzett terápiájának a szupervízióját. A terápia kialakításakor a pácienst/klienst a terápia minden vonatkozásában megilleti az önrendelkezés, a tájékozódás, tájékoztatás joga. A terapeuta felelőssége a keretek és az értékrend felállítása és folyamatos működtetése. A terápiás értékrendben fontos, hogy a terápiás tér egy olyan tér, ahol minden érzés, gondolat bizalommal kimondható, ahol a páciens/kliens mondhat nemet és szabályozhatja a terápiás folyamat mélységét. Ahol a terapeutától ítélkezésmentes elfogadást, megértést kap a páciens/kliens, ahol a terapeuta részéről biztosított a titoktartás és a terápiás térből nem kerül ki információ (a szupervízió része a terápiás térnek). A terapeutánál fontos, hogy természetes módon tudjon kapcsolódni, elismerést adni, figyelni, és a megértését kifejezni a páciens/kliens felé, a reagálásaiban kongruens legyen. A terapeutának fontos készsége, hogy a páciens/kliens legnagyobb szorongása, félelme, pszichés megbillenése esetén is képes legyen megtartani a terápiás térben a pácienst/klienst. A terapeuta feladata, hogy az adott módszernek megfelelően eszközöket tudjon adni a páciens/kliens számára a belső folyamatainak megértéséhez, irányításához, a kompetenciája megszerzéséhez/visszaállításához, a traumájának a feldolgozásához. A terapeuta felelőssége, hogy olyan állapotban végezze a terápiás munkáját, amelyben a jelenlét gyógyító erőit tudja mozgósítani/átadni, a kompetenciahatárai ismeretében végezze a terápiás munkát és rendszeres szupervízióban vegyen részt a terápiás munka minőségbiztosítása érdekében. A terapeuta saját szükségletei nem lehetnek a terápiás kapcsolat része. A terapeutának tudnia kell a terápiás folyamatot irányítania, a megtartó teret biztosítani, a páciens/kliens kompetenciáját erősíteni és felismerni, amikor a terápiás folyamatot le kell zárni - végig vezetve a pácienst/klienst a lezárási folyamaton.
Mi a művészetterápiás csoportterápia jellemzője?
A fent leírt terápia meghatározás - ami általános és az egyéni terápiákra épített meghatározás - az mind érvényes a művészetterápiás csoportra is: a keretek, az értékrend, a terápiás szerződés, a cél meghatározás, a terapeuta felelősségei. A művészetterápiás csoportterápia eltérő jellemzői a művészeti eszközök alkalmazásából és a csoportjellegből adódnak.
Alapvetően négy művészetterápiás megközelítés lehetséges. Az egyik az aktív (cselekvő résztvevő) művészetterápia, ahol a terápiás folyamaton belül az adott művészeti technikával fejezi ki, illetve jeleníti meg az élményeit a páciens. A másik a befogadó (receptív, élményfeldolgozó) művészetterápia, ahol kész műalkotások által a páciensben keltett pszichés hatások átélése, megértése, feldolgozása történik. A befogadó művészetterápián való részvétel minden esetben mintát is jelent az adott művészi kifejezési formára vonatkozóan, amely alkalmazható a mindennapi életben a belső egyensúly kialakítására. A művészetterápia, további két terápiás megközelítésre épül. A művészetterápia alkotásközpontú (szublimációs) megközelítése azt jelenti, hogy adott művészeti önkifejezés, és az alkotás folyamata hordozza a terápiás hatást, így az alkotás létrejöttével zárul a terápiás folyamat. Itt az adott művészeti eszközön keresztül a belső történések megjeleníthetővé, megragadhatóvá, külsővé (kitetté), mások által reagálhatóvá válnak, ezzel átrendezik az élményeket, eliminálják a hozzá tartozó feszültséget, tárgyiasult lélektani tartalommá tud válni az alkotás. Az alkotásközpontú terápiák esetében hangsúlyos lehet az alkotások esztétikai tartalma, mert az elkészült alkotásokat sok esetben kiállításokon/rendezvényeken mutatják be. Az értelmezés központú megközelítés az alkotást eszközként alkalmazó művészetterápiában az alkotás a terapeuta/csoport és a kliens/páciens kommunikációjának az alapja, az elkészült alkotáshoz kötődik egy megbeszélés, értelmezés, alkotáshoz kötött jelentéstulajdonítás, amely így a szabadasszociáción keresztüli „feldolgozása” az adott művészi kifejezésnek és a benne megjelenő lelki tartalmaknak.
A művészetterápiás csoport alapvetően úgy dolgozik, hogy van egy alkotási folyamat - egy lélektani helyzet kifejezése, ahol a témaadással lélektani fókuszpontok jelölhetők ki - valamelyik művészetterápiás eszközzel (képzőművészet, mozgás, zene, biblioterápia, stb.) és ezt követően reflektálás az alkotásra, az alkotó és a csoport részéről. A reflektálás mértéke attól függ, hogy alkotásközpontú vagy értelmezés központú művészetterápiát vezetünk. A feldolgozó beszélgetést úgy vezeti a terapeuta, hogy abban váltakozva halad az adott alkotás szimbólumok jelentését kibontó, értelmezés síkján és az egyén belső feltáró útján, amelybe beleszővi/behívja a csoport segítő fantáziáit, hasonló helyzetet megélt élményeit és azok megoldásait. Ebben a kommunikációs szituációban a csoportvezető, a csoport és csoporttag között az alkotás áll közvetítőként. Mindannyian rálátással közelítenek a jelentéstulajdonításon keresztül a belső tartalmak megértéséhez. Ennek eszköze a terapeutánál a kérdezés, a csoporttagoknál az alkotáshoz kötődő szabad asszociáció. Yalom elég pontosan leírja a csoport 12 direkt és indirekt hatótényezőjét. Ezek fontos gyógyító tényezői a csoportterápiáknak: az interperszonális tanulás folyamata; a csoportban megélhető katarzis és kohézió; az önmegértés helyzete; az interperszonális tanulás hatása; az egzisztenciális tényezők életbeli szerepének felismerése; az egyetemesség átélése; minden csoport adja a reménykeltést; lehetőséget nyújt az altruizmus működtetésére; az elsődleges családcsoportból hozott minták korrigálására; útmutatást adnak a csoport történései; és a csoportban lévő különböző életfelfogások és problémamegoldások azonosulásra adnak lehetőséget.
Yalom 12 tényezőjéhez ugyanakkor hozzáadható még néhány fontos elem, hogy a művészetterápiás csoportok teljes gyógyító hatását meg tudjuk ragadni. Mindezen tényezőkhöz elengedhetetlen a csoport biztonságos tere az érzelmek kifejezésére, amelyek bármilyen formában kifejezhetők - szóban, rajzban, sírásban, mozgásban. Alap érték az elvárás nélküliség odafigyelésével, a bizalom fokozatos kialakulásával, megélésével, a csoport megtartó erejének átélésével vezetett csoport. A művészetterápiás csoport olyan hely, ahol a csoporttag biztonságban van, ahol mások együttérzéssel fogadják a megosztott élményeit. A csoport az élményeket/érzéseket érvényesíti (együttérző hallgatás, értő figyelem, ítélkezésmentesség), elfogadást ad (a csoport képes a csoporttag szemszögéből nézni a dolgokat, igazán látják a többiek), elismerést ad (valósnak és nehéznek ismeri el a csoporttag problémáját, a csoport biztosítja, hogy nem kell, hogy úgy gondolkodjon és érezzen, mint a többi csoporttag vagy a többségi társadalom), a csoport ráhangolódik a csoporttag érzelmi állapotára (“hiszek neked” “melletted állok”), segíti a csoporttag önvádjának/önhibáztatásának enyhítését. Csoportvezető terapeutaként fontos az érzelmi tükrözés, az együttérzés, elismerése a csoporttag érzéseinek és amin keresztül megy, teret kell adni az érzések minden fajtájának kifejezésére. Biztosítani kell a csoport folyamatában a kölcsönös szabályozást, a vigaszt. A csoport irányításában meg kell születnie annak a felismerésnek a csoporttagban, hogy az élményei “normálisak”, a csoport visszaigazolja az élményét, érvényesíti, elfogadja és elismeri a csoporttag érzéseit.
Csoportvezetőként, ha a fenti kereteket, értékrendet létrehozza és működteti a csoportvezető, akkor terápiát biztosít a résztvevők számára. Láthatóan művészetterápiát adunk – csoporton belüli művészeti kifejezéssel hozzuk létre a terápiás helyzetet - , de igazán az itt leírt, mögötte lévő szemlélet, értékrend, kommunikáció, érzelmi megtartás és támogatás az igazi gyógyító tényező.
Elfogadta az MMSZKE Közgyűlése 2024. szeptember 7-én
Németh László A szocioterápia meghatározása
A szocioterapeuta egyrészről művészetterápiás módszerspecifikus csoportvezető, másrészről közösségfejlesztő.
A szocioterapeuta, mint művészetterápiás módszerspecifikus csoportvezető
A szocioterapeuta négy technikára épített módszerrel dolgozik. Eszközként használja a képzőművészet, mozgás, zene (passzív és aktív), valamint az encounter technikát, hogy a csoporttagok a művészet eszközein keresztül élményeiket kifejezhessék, megragadhassák és az élmények elemzésén, megértésén keresztül önismeretet szerezhessenek. A különböző technikák használatával biztosítható, hogy a csoporttag teljes pszichés belső- és szociális világát, értékrendszerének jellemzőit előhívhassuk; a különböző művészetterápiás technikák lehetőségeivel a csoporttag számára önmaga többszempontú megértését lehetővé tegyük szocioterápiás technika kiindulása, hogy a csoporttagok helyzetéhez választja meg közelítési módját és eszközeit. A módszer az egyén és társas környezetének értékrendjét is tudatosítja és szocializálással a társas környezet befolyásolását és értékrendjének alakítását is célozza.
A szocioterapeuta, mint közösségfejlesztő
A szocioterapeuta egy adott intézményben vagy a civiltársadalom valamilyen helyszínén az adott közösségben fejleszti a különböző közös identitást kifejező tevékenységeket, alakítja a demokratikus együttműködés kereteit és értékrendjét valamint cselekvési módjait. A szocioterapeuta megad minden támogatást közösségeknek, hogy demokratikus értékrend érvényesülhessen működésükben. Segíti az egyéni, kisebbségi helyzetnek a közösségbe való integráltságát. Egymás melletti csoportok között kapcsolatot épít és segít a másik csoport megértésében, elfogadásban. A szocioterapeuta - az érintett csoporttal közösen - akciókat szervez, ezzel hozzájárul egy nyitott, toleráns, diszkriminációtól mentes társadalmi értékrend kialakulásához.