Augusztus 01. vasárnap. 19.30 h.

Nagymaros  –  templom.

Grencsó Pasztel Kollektív = Fátylak

 

EKSZPANZIÓ XXII.

Nemzetközi Kortárs Művészeti Találkozó Nagymaroson - Visegrádon

2010. Július 30-31-én  ( Péntek – Szombat )  Augusztus 1-én (Vasárnap)

 

„ÉPOSZ KASSÁK MASZKJÁBAN”

NAGYMAROSON július 30-án, pénteken 17 órakor

Bálint Zsombor KASSÁK-EMLÉKTÁBLÁJÁNAK avatása a Magyar u. 2. sz. Ház falán

     EPOSZ WAGNER MASZKJÁBAN: EKSZPANZIÓS SZAVALÓKÓRUS KASSÁK ELSŐ KÖTETE VERSEIRE

„Kassák Lajos azt üzente…– a Nagybörzsönyi Páva kör énekével és Németh Zsófia Nóra szavalatával – hogy…”

Köszöntőt mond: PETROVICS László polgármester ><  NYÍRFALVI Károly: KASSÁK NAGYMAROSON

KASSÁK LAJOS KALAPJÁRA… <   Emlékbeszédet mond   > NÉMETH Péter Mikola költő

18 órától Kiállítás-Performansz + Versek-koncertek a NAKE Galériában és Udvarán

BUJDOSÓ ALPÁR (Kassák-díjas) :  ÁLARCOK és AGYAGTÁBLÁK

KELÉNYI BÉLA (Kassák-díjas) „ArcMás I-XII”, 1998 >< NÉMETH ZOLTÁN PÁL: „ArcMaszk”

TITANIC MŰVÉSZETELŐRE ISKOLA: SZATHMÁRI BOTONT + SZÉCSI ANDRÁS MASZK Kiállítása

Megnyitja: FELEDY BALÁZS művészeti író  >< CSORBA-SIMON : SzitaMaszkjáték

 „VéRe-KöltŐ-BoDoBÁCsoK”: KASSÁK ARCA + ÁLARCAI + MASZKJA

  Konczek József: Magyar Amerika <> OPÁL SZÍNHÁZ Triceps fonikus performansza

artAlom/Eger >< SZILÁGYI RUDOLF PERFORMANCE

Major Balázs (ütöhangszerek) ++ Megyeri László Fixelem (VJ-bass)  RHYTM-VISUALS  Projekciója

   Kanalas Éva TÁLTOSÉNEKE MASZKBAN

EKSZPANZIÓ-FILMEK  az Ybl Miklós Építészeti Főiskola Szállóhelye falára a dunaparti  ÉJSZAKÁBAN

Nagymaroson, július 31-én, szombaton 9 órakor

a Városi Könyvtárban, Váci út 11.

AVANTGÁRD és HAGYMÁNY / KASSÁK –  HAMVAS SZIMPÓZIUM

KASSÁK AKTUALITÁSA – SZELLEME az (Új)avantgárban és az EKSZPANZIÓBAN.: G. KOMORÓCZY Emőke ea.

VISEGRÁDON  július 31-én, szombaton 14. 30-tól a Könyvtár Galériában:

 Grafikák és fotódokumentumok kiállítása: EKSZPANZIÓ XX–XXI visegrádi tematikáiból Köpöczi Rózsa rendezésében

16 órától a MÁTYÁS KIRÁLY MÚZEUMBANKaLaHáRi Koncert „ArcMaszK” Kiállítás

Megnyitja: SZOMBATHY Bálint művészeti író + TITNIC Mű.El. Isk. + OPÁL SZÍNHÁZ + DÉNES + KOVÁCS PERFORMANSZA

Nagymaroson 20 órától folytatás a Duna-parton:  NaRCisSZoSz  EkHó  Prágai + Ughy + Végh Performansz 

21 órától A NAGYMAROSI SAN-TEAMBAN

K. Kabai Lóránd Performance  > PeNt LeDiTGraNt EmlékZeneKar:NemVáltoztathatóMütét

22.30-tól a Bufi udvarán > MAJOROS - SZILÁGYI  ZÖREJEKBŐL ÉPÍTETT HANGKOMPOZÍCIÓJA

KETTŐS TAMÁS ÉS A VADSZAMARAK

NAGYMAROSON augusztus 1-én, Vasárnap 11 órakor a Római Katolikus templomban

ZENÉBE REJTEZETTEN / RENESZÁNSZ ORGONAMUZSIKA Virágh László előadásában

Déli HARANGSZÓRA  Végh Attila költő HÁZÁNÁL a Szent Imre téren:

ÉLŐ DUNAKANYAR ANTOLÓGIA 2010 >TÉKOZLÓ FIÚK/UNDERGROUND HiP-HoP

13. 30-kor R. K Templomban BUJTÁS  JÓZSEF  zeneműveit KLENYÁN CSABA  (Klarinét) és Tanítványai mutatják be      16 órakor a Bethlen Sörözőben > BALASKÓ JENŐ: „ANGYAL PISTA BALLADÁJA” MASZKBAN ELBESZÉLVE

17. 50-kor a Plébánia Szabadtéri Színpadán: KéPMuTOGaTó(k)  >TÉRSZÍNHÁZ  Játéka Rendezte: BUCZ HUNOR

19 órakor a Római katolikus templomban : KASSÁK-MISE

GRENCSÓ BIO KOLLEKTÍVA:  A MÁSIK ARC

Grencsó István (szaxofon)Hans van Vliet (tromb)Bekő Róbert (bőgő)Miklós Szilveszter (dobok)

(AZ EKSZPANZIÓ XXII. tematikáját az „ArcMaszk” hívószavára az „art-Alom” társulásával EGER városában tovább folytatjuk 2010. szeptember 27-28-29-30-án, ahová minden alkotótársat és érdeklődőt hívunk, ekszpanzív szeretetben várunk.)

Alkotó - rendező: NÉMETH PÉTER MIKOLA

2 600 VÁC, Gombási u.34.III.em.11. Tel/fax: o6-27/379 - 076 Tel: 27/37o - 1o4 Mob: 06 - 20 / 498 - 3004 ; e-mail: expanzio@vipmail.hu

EKSZPANZIÓ

Nemzetközi Kortárs Művészeti találkozók

 

Az EKSZPANZIÓ/K/ minden emberire kiterjedő, szelíd terepfelverést meghirdető, humánusan táguló, lelkeket hódító, kultúr-köröket békésen elfoglaló nemzetközi kortárs művészeti találkozó(k).

A kísérletező kedvű alkotók: – költő-, filozófus-, teológus-, zenész- és képzőművész performerek; irodalmárok, művészettörténészek, színházi- és filmrendezők, színészek és a közönségük – 1989 óta változó helyszíneken, a váci Görög templom kiállító-hajójával „kievezve” a Naszály-hegyen, a Pilisen és a Börzsönyön, illetve a Palócföldön át, az Ipoly magyar-szlovák oldalán a Vepor-hegység, vagyis a forrásvidékek irányába tartanak. Időről-időre azonban visszaköszönnek a Kárpát-haza talán „legpoétikusabb szegletére”: a Dunakanyarra, mikor is a jelenlévők együttesen tesznek „kísérleteket” arra, miként válhatnak a kortárs művészetek valóságosan is az élet meghatározó: formáló, avagy deformáló, a műfaji- és az országhatárok átjárhatóságának megteremtésével, mindennapi létünk építő, organikus részévé. Ezek az „próbálkozások” egy olyan korban történnek, amikor a művész és közönségének kapcsolata klasszikus értelemben, a közgondolkozásban, már alig-alig létezik, hagyományosan, avagy korszerűen pedig szinte már értelmezhetetlen. Ám ha mégis, akkor talán úgy, olyan formában, ahogyan az, a harmadik évtizedük második évébe érkező Ekszpanziókon történt,  történik. Ezeket az évente ciklikusan többször is ismétlődő, többnyire két-három napos avantgárd nemzetközi művészeti találkozókat, happeningeket, performanszokat Nagy Pál: Az irodalom új műfajai című munkájában, – az ELTE Btk. Magyar Irodalomtörténeti Intézetének jegyzete – európai léptékkel mérve is korszakos kortársművészeti: irodalmi, színházi, képzőművészeti, zenei értékként tartja számon, már a múlt század ’90-es éveiben, az Új Magyar Művészeti Lexikon közlésével egybehangzóan. Ugyanakkor, kiemelkedően fontosnak értékeli az E(x)KSZPANZIÓK poézisben folyamatosan megtett útjait a közelmúltban fiatalon elhunyt filozófus-esztéta Bohár András: Aktuális Avantgard: M.M. Hermeneutikai elemzések című tanulmányában, aki maga is az expandeálók közül való volt. Ezúttal az EKSZPANZIÓ XXII.  alkotói,  a  korábbi:  ZENE > Platón : „A LAKOMA”>

 a  „REMETE” > “TÁLTOS – SÁMÁN” > „A VÁR”, „A KILÁTÓ” > „Szt. FERENC” > „I s z l á m”, „ÁLOM”,  „PÜNKÖSD”, „VISSZASEJTESÍT” >  a HrAbALiÁnÁk >< „A SöR”, valamint a ReAnGeLiZáCió /ViSsZaAnGyALíT  tematikájú Gesamtkunstwerk / összművészeti  „kísérleteik”  tapasztalatait alapul véve: 2010 – 2011-ben térben és időben is tovább lépnek a tágan értelmezhető „VisszaSejtesít / Recellularisation” logikájában, s így Hamvas Béla: KARNEVÁL című regényének olvasatát alapul véve az „ARC & MASZK >< MASZK & ÁLARC >< ArcMaszk” hívószavára építve alkotják meg Happeningjeiket, Hiperrealista, Új realista (assamble) és Konceptuális műveiket; Minimal-, Op- és  Pop Art-os kiállítás-performanszaikat; Body Art-os akcióikat, vers-koncertjeiket, koncert-színházaikat; s építik fel Land’ Art-jaikat és Installációikat. Egyszóval, in illo tempore

születő alkotásaikat, műveiket.                                                                             

                                                                                                                              (németh péter mikola)

Németh Péter Mikola

 

A kettősségben-lét szindrómája

 

„Gipszbe ágyazottan a fej.

Fehér negatívan a lüktetés.”

                                     (n.p.m.)

 

 

Ezt a kétsorost itt a mottóban, amelynek a címe Postmortem, de akár ArcMaszk is lehetne, Ferenczy Béni Adyról készített halotti maszkja ihlette látomásosan, még a 20. század hajlékán, valahogy úgy, ahogy az idei EKSZPANZIÓNK témaválasztását is, egy elhatalmasodó életérzés sugallja, valójában az, amit minden szenzibilis embernek előbb vagy utóbb meg kell éreznie, hogy ti. a harmadik évezred narthexében a „tökéletes személy”, a „tökéletes szabadság” ideája még inkább viszonylagossá vált, és a tökéletességre való törekvés önmagában is egyre elhalványulni látszik, mint korábbi évszázadainkban. Vajon mi lehet ennek a természetellenes, napjainkra mégis „természetesnek” tűnő folyamatnak az oka? Ekszpandeálásaink évekkel korábban meghirdetett VisszaSejtesít „logikájában” ezúttal az a kérdés, hogy miért is kellett korábban, s miért kellene továbbra is a „tökéletes individuum” realizálására törekednünk? De mit is értsünk ma tökéletesen, ráadásul a szabadságvágyaink összefüggésében, mit? És egyáltalán, ki lehet ma közülünk „tökéletes személy”, személyiség, akkor, amikor az „európai személyesség” már a kezdetek kezdetén tudathasadásos kettősséget teremtett. Hamvas Béla a következőképp vélekedik erről a dualisztikus állapotról, amit Thiel Katalin lényeglátó leírása jól látat, hogy ti.: „Dupla sorsunk lett, egy macbethi és egy hamleti, illetve egy Don Quijote-i és egy Sancho Panza-i, vagyis egy hivatalos/nyilvános és egy privát „szélmalom-történet”, ez vált Európában „természetessé”. A személyesség szétesésével együtt járó lélektani folyamatot, illetve állapotot kívánja megjeleníteni Hamvas nagyregénye hét fejezetében. Ezért is lett az EKSZPANZIÓ XXII. egyik, választott alapműve a KARNEVÁL. Az a dualista tudat, amelyben a regény főhőse, Bormester Mihály (Mike és Michail) kettős története játszódik, az író-filozófus meglátása szerint, abban a helyzetben, ott és akkor „az egész eddigi államvezetés csődöt mondott”. Így a 19–20. század emberének a külvilággal való egyre kilátástalanabb és zavarodottabb kapcsolatát a művészlélek a Szent és a Bolond „szerepében” hivatott megjeleníteni, csodát-várón. A „csoda”, amiről már az ókori római krónikák is hírt adtak, úgy válhat mindennapi valósággá, – többek között Hubay Miklós Római karnevál című drámáját is ez ihlette – hogy a karneválok idején a Via del Corson versenyfutást rendeztek a nyomorékoknak, a féllábúaknak, a bénáknak, a sántáknak, és mert nekik nem volt veszteni valójuk, ők a mindennapi létükért futottak, időről-időre képesek voltak legyőzni épkézláb ellenfeleiket, az olimpikon atlétákat. Társadalmi állapotunk annyiban analóg az ókorival, hogy ma is „tartósan” karneváli az élethelyzetünk, a hangulatunkról már nem is beszélve. Hogy miért? Valószínű azért is, mert „odafent”, az önmagukat elitnek képzelők köreiben egyre kevésbé hisznek már a demokráciában. Ugyanakkor, egyre erőteljesebben működik a protokoll, a bürokrácia.  „Idelent” pedig, a társadalomból kiszorítottak szintjén úgy érzékelni, ha mások már nem is, de ők, a jogfosztottan „tiszták”, még mindig hisznek. Ebben a lassú körénk feketedésben, a kilátástalanság hevében,egyes-egyedül már csak ők hisznek igazán a változásban, mert nem is tehetnek másként. Könyörtelen a helyzetük, nincs más választásuk. Az „odaföntiek” álorcát öltve alakoskodnak, tetszetős karneváli álarcokat, csillogó jelmezeket viselnek. Az „ide-lentiek” kellő öniróniával maskuráznak: kikenik, kifenik magukat, a farsangra halottjaikról öltözködnek, ahogy azt idén is tették az ipolydamásdi és helembai farsangolók. Kegyeletből viselik hozzátartozóik, rokonaik, szeretteik ruháit, kacatjait, így emlékezve meg róluk, farsangtemetéskor tudatosan „eljátszva” a gondolattal: – „Jaj, mi lesz velünk feltámadáskor: mezítelenül maradunk?”. Így, ezzel a bűntudattal ülik meg évről-évre önfeledten „A mélypont ünnepélyét”.  De Arcuk van, még, ha mélyen, megviselten ráncoktól barázdált, fáradtan szomorú, melankolikus is az az Arc, ám emberi. Az arcvonásokban, az arcjátékban kifejeződő lelki folyamatokban a látszat és a létező nem állhat szemben egymással, hanem az Arc és Maszk, illetve a Maszk és Arc „ArcMaszk”-ká kell, hogy átlényegüljön. S ez a lelki folyamat a célja minden „teremtő indíttatástól ihletett műnek – a művészetnek”, ahogy erről Kemény Katalin halála előtt nem sokkal „Tízezer bőrű lélek” című interjújában elmélkedett férje, Hamvas Béla Karneváljáról, mint az életmű leglényegesebb darabjáról. A MASZK szakralizál, az ÁLARC profanizál, s a kettő semmiképp sem fölcserélhető, összekeverhető. A MASZK olyan Arc-lenyomat, amely a személy felismerhetőségét az örökkévalóságba emeli. Ilyen Babits, Pilinszky, Szabó Lőrinc, Németh László, Szentkuthy Miklós, vagy épp Liszt és Beethoven, Nietzsche és Hegel halotti maszkja. Az ÁLARC ugyanakkor egy olyan, az emberi Arc elé helyezett műtárgy, amely az illető személy alakoskodását, eltakarását, felismerhetetlenségét szolgálja. A kettő ilyen értelemben lényegileg különbözik egymástól, a közgondolkodásban funkciójuk mégis összekeveredik. Vajon miért? Többek között, a mostani Ekszpanziónkon, erre keressük az alkotói választ a kortárs művészetek eszközeivel, abból az alapállásból kiindulva, hogy a klasszikusok teljességigénye és az avantgárd művészetek töredékessége minden eddigi filológiai megállapítás ellenére összeegyeztethető, ahogy az már a magyar avantgárd hajnalán eleve érzékelhetővé vált, Kassák Lajos első kötete, az EPOSZ WAGNER MASZKJÁBAN megjelenésekor például, ami így kezdődött:

 

                                               Ó élet, ki hátamon hordtam a házam

                                               és csúsztam az árkot a gondfa tövén,

                                               most nyisson a bánatok árva gubója

                                               és nyisson utamra a messze világ.

                                               Mert voltam idáig a könnyek igása,

                                               ki szántja szemének a drága körét –

                                               de lettem a dac, ki az égre dörömböl:

                                               megdúlt ige mécsese, tűzteli kín!

                                                          (Kassák Lajos: Eposz Wagner maszkjában > részlet)

 

Az eposz, az ősi, a hagyományos az „egylényegűvé” válhat a modernnel, a legújabbal, az avantgárddal: Kassák verse ebben a formájában a korabeli wagneri zenével, operával.

De visszatérve Hamvas személyességről vallott gondolatköréhez, a KARNEVÁLban a „kettős tudat” másik gyakorlati példája, az alkotó zárójeles megjegyzéseinek alkalmazása.

A zárójelbe tett „hátsó gondolatok” zavarba ejtő őszinteséggel ellenpontozzák a „panírozott”, a „becsomagolt” szavakat, illetve a szavak maszkírozottságát. Arról van itt szó, hogy a

Közhelyes gondolataink réseiben,

                                                              mint születésnapi virágok

                                                                        a prés alatt:

                                                                   –„Év az évre” –

                                                                       újjászületik

                                                                 az a „Semmi”, amit

                                                             egy életen át valóságnak

                                                              becézgetünk reggelente.

                                                                                 (mikola: Naplövő)

A Karnevál főszereplője, Bormester Mihály, ha reggelente Napba nézhet, akkor a fény hatására éberen mindvégig azon munkálkodik, hogy új napot, új létet alapítson, hogy helyreállíthassa az „eredeti egységet”, vagyis a „normális emberi létet”. Vajon ma képesekké válhatunk-e az alapállás visszaállítására, a VISSZASEJTESÍTÉS folyamatának megvalósítására akkor, amikor a közös nevezőkről, a „normális” fogalmáról alapjaiban eltérőek az értelmezéseink, a meglátásaink, a benyomásaink? Talán igen. Talán nem. Mindenesetre, ha a helyes diagnózis szerint, már ott tartunk, „ahol”, – nem tudni persze, hogy igazán hol – akkor eljátszva a gondolattal Joyce Ulysses-éhez, Hamvas Karneváljához hasonlóan újra sorba vehetjük az emberi létezés, „életre tévedt egyszeriségünk” lényegi eseményeinek, ma is érvényes formáit, megnyilvánulásait:  Születés >< halál;  Igazság >< Szépség >< Jóság; Szeretet >< Szerelem, Kétely >< Bizalom, Hit >< Remény >< Unalom; Vágy >< Önzés >< Felszínesség ><  Érdektelenség  ><  Közöny >< Ostobaság; Színeváltozás>< Alakoskodás >< Farsangolás >< Busózás >< Maskurázás; Bűn >< Bűnhődés; Üdvözülés… etc.

S így vállalkozhatunk újra meg újra a szellem hullámhosszán teremtő akarattal a harmadik évezred küszöbén ReAnGeliZált, az az visszaAngyalított Kerubokként bukdácsolva az EKSZPANZIÓ XXII. évében, minden emberire kiterjedő, szelíd ekszpandeálásaink horizontján a rendelkezésünkre álló tér-idő békés meghódítására: megváltódásunk, szeretetünk, hitünk reménységével, miközben sejtjeinkben érezzük, tudjuk is talán:                                                                                          (1.)

                                                             Az én halála

                                                             Egy sosem volt Madáré

                                                             az életünkben.

 

                                                                        ITEM

                                                             Ne féljél, mindig a másik

                                                             ember hal meg itten, nem te.

                                                                               (2.)

                                                             Maszk az arcokon.

                                                             Só, víz, véres veríték.

–      Megfeszíttetett.

                                                                           (3.)

                                                             Elnehezült szív.

                                                             Mégis emelkedni kezd.

                                                             – „Ecce homo !”

 

                                                                         (4.)

                                                              Harangok zúgnak.

                                                             Remeg a dombok alja.

                                                             Feltámadás: van!

 

                                                                         (5.)

 

                                                              Tengeri csillag.

                                                              Homorú hajnali ég.

                                                              Újjászületés.

                                                                                                       ( mikola: Magyar haikuiból )

  Kelt: Vámosmikolán, 2010. Farsangján.                                                        

 

 

Filmkészítő pályázat!

 

EKSZPANZIÓ XXII.

NEMZETKÖZI KORTÁRS MŰVÉSZETI TALÁLKOZÓ(K)

VERS – CSOPORTOS KIÁLLÍTÁS – PERFORMANSZ – FILM – KONCERT – SZÍNHÁZ

„MASZK & ARC – ARC & MASZK”

Az Ekszpanzió XXII. rendezvénysorozat

ÉS AZ EGRI ESZTERHÁZY KÁROLY FŐISKOLA MOZGÓKÉPKULTÚRA TANSZÉKÉNEK FILMPÁLYÁZATA KÖZÉPISKOLÁSOK ILL. EGYETEMI ÉS FŐISKOLAI HALLGATÓK SZÁMÁRA

 

Az Ekszpanzió XXII. rendezvénysorozat és az Eszterházy Károly Főiskola Mozgóképkultúra Tanszéke Maszk és arc – Arc és maszk címmel filmalkotói pályázatot hirdet. A pályázatokat két kategóriában várjuk: középiskolai és felsőoktatási kategóriában.

Olyan mozgóképes alkotásokkal lehet pályázni, amelyek a maszk és az arc motívumaira épülnek. (Ihletforrásként a következő irodalmi műveket és köteteket javasoljuk: Kassák Lajos: Eposz Wagner maszkjában, Hamvas Béla: Karnevál, Gogol novellái és a Holt lelkek, Hubay Miklós: Római karnevál, Németh Péter Mikola: VisszaSejtesít.)

A pályaművekkel kapcsolatban műfaji és terjedelmi megkötés nincs.

 

Pályadíjak:

                                                    

                                                      I. Díj                       30. 000. – Ft

                                                    II. Díj                       15.  000.– Ft

                                                   III. Díj                         8. 000.– Ft

 

A pályaműveket a következő címre várjuk: 3300 Eger, Eszterházy tér 1. Mozgóképkultúra Tanszék. A borítékra a pályázók írják rá: Eszterházy Károly Főiskola, Ekszpanzió XXII. – Filmpályázat. H-3300 Eger, Eszterházy tér. 1., valamint tüntessék fel, hogy a pályázat melyik kategóriában készült („középiskolai” ill. „egyetemi / főiskolai”).

A borítékon és az alkotást rögzítő hordozón szerepeljenek a pályázó elérhetőségei.

A nevezési lap letölthető erről a címről:

http://mozgokepkultura.ektf.hu/?mm=dokumentumtar&content=az_arc_es_maszk_filmpalyazat_nevezesi_lapja

 

A pályázatok és a nevezési lap feladási határideje (a postai bélyegző dátuma): 2010. szeptember 3. A pályázatokat az EKF Mozgóképkultúra Tanszéke által felkért zsűri bírálja majd el.

A pályaműveket 2010 őszén bemutatjuk az Ekszpanzió XXII. rendezvényein.

További információk: szimre@ektf.hu (Szíjártó Imre) és a tallya@ektf.hu (Tóth Tibor).